2015. december 26.

Prologue

Kedveseim!

Mivel holnap elfoglalt leszek, ezért úgy gondoltam ma publikálom a prológusnak szánt rövidke részletet, ami a hatodik fejezet egy kiragadott jelenete. Nem szeretnék túl sokat elárulni vele, a prológus lényegét abban látom, ha a leendő olvasó megismerkedik a történet hangulatával, a fogalmazásmóddal, (a szereplőkkel, bár ez is nem jellemző), hogy egyáltalán felkelti-e az érdeklődését, vagy sem. 

Fogadjátok szeretettel és írjátok le bátran a meglátásaitokat, hogy mit vártok a történettől, mennyire tetszik nektek az alapkoncepció, de bármilyen egyéni véleményt szívesen fogadok :)

Skyler

FIGYELEM: a történet korhatáros kifejezéseket és a nyugalmat megzavaró jeleneteket tartalmaz*

Prológus

„Mindent megpróbálok, ami erőmből telik; nem merülök el, amíg úszni tudok, nem esem el, amíg talpra állhatok.”

{részlet a 6. fejezetből}

  Újra felcsendült a vészjósló harang, dallamát visszaverték a kopasz falak, belerezonáltak a semmibe néző ablakok, még a sarokban libegő pókháló úrnője is lejjebb ereszkedett az immár második jelzésre. Mindössze harminc perce maradt hátra. 
  Most először pillantott rá az előtte groteszk alakzatban elhelyezett, kivéreztetett, felismerhetetlenségig eltorzult holttestre és összeszűkült gyomra biztosan felkeveredett volna, ha nem csupán jelképes funkciókat töltene be. A hűtők polcai roskadoztak az ételek alatt, ami rosszabb, mintha meg sem közelíthetnék a szilárd táplálékot, mert a rohadéknak erre is volt játéka: csak az ehet, aki képes fájdalmat okozni egy társának. Ha a társa sikolya eléri az ötödik csíkot, ami körülbelül a száz-százhúsz decibelnek felel meg, az elkövető annyi ételt tömhet magába huszonnégy órán keresztül, amennyi beléfér. Ha a bántalmazott nem sikít elég hangosan, ha nem szenved eléggé, az alany éhen marad. A túlélési ösztönök állatokká formálták őket, a saját tükörképétől is undorodott. 
  A gondolatmenet elvett öt percet az idejéből. Erről egy kellemes női orgánum tájékoztatta a falra szerelt hangszórók valamelyikéből. Megint erre élvezkedik ez a rohadék. 
  - Dögölj meg! Dögölj meg, te szarházi! – ordította magából kikelve, miközben a hajába tépett. Nyögött, zihált, nyálat fröcsögött. 
  Tudta, hogy ha elveszíti a fejét, meghal. Az előtte heverő testnek már amúgy is mindegy – próbálta hűteni magát a sablonos módszerekkel. Az első ilyen módszer az, hogy elhitesd magaddal: elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet. Erre Meredith tanította. És most hol van Ő? 
  Ismét kínordítás hagyta el a száját. A fizikai bántalmazásnál csak egy rosszabb van: a lelki hadviselés. Ha az elmédbe próbálnak férkőzni, ha az érzéseiddel játszanak, ha megpróbálnak kiölni belőled minden emberit. Ha kibaszott játékszernek használnak.
  - Tizenöt perc maradt hátra – tájékoztatta ismét a kurva. 
  Ekkor talpra kecmergett. Lábaiból kifutott az összes vér, szinte nem is érezte őket, a balt jóformán csak húzta maga után. Gyenge karjaival felemelte a földre fektetett baltát, egy utolsót pillantott egykori társa féreg-járta, bűzlő hullájára, majd elfordította a fejét és hátralendítette az éppen alkalmazandó fegyvert, ami a foszladozó húsba mélyedt és barnás nedvet, egykor talán vért spriccelt a baltát szorongató kezekre, az elfordított arcféltekére, a hentes öltözékre, a piszkos falakra.
  Miután különböző darabokra hasította a ráncos tetemet, még hátra volt a kiszabott feladat lényege: a szó, amit a maradványokból kellett kiraknia. 
  ÉLEK 
  És két számot.
  9. 8.
  Az aznapi dátumot.

4 megjegyzés:

  1. Drága Skyler!

    Nagyon szégyellem magamat, amiért már hosszú ideje eltűntem a Blogger kis közösségéből, de itt most nem is erről szerettem volna beszélni, hanem a fenti történetről.

    Tényleg elképesztő, milyen tehetséggel bírsz az írás terén! Minden mondatodból, szavadból árad a precízen kialakított történetszál, és itt most nem csak a Rushról van szó.
    Ugyan még csak a prológust olvashattam, már most látom, hogy egy nagyon sikeres irományt olvashatunk majd a tolladból.

    Őszintén mondom, Drága, hogy ha így folytatod, ilyen egyedi hangulatú, változatos történetekkel, néhány év múlva a boltok polcairól fogjuk levenni a könyveidet. Csak így tovább!

    Sokszor puszillak,
    Adriana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetlen Adrianám! ♥

      Szavakat nem találok arra, hogy mennyire örülök, amiért írtál egy kis megjegyzést a rövidke prológusom alá! Nagyon hiányoztak már a lelkesítő szavaid, soha nem tudom elégszer megköszönni a támogatásod!

      lekötelezel, hogy így gondolod, remélem egyszer valóban a kezedben foghatod az írásom, egy álmom válna valóra! :))

      Ezer csók,
      Skyler

      Törlés
  2. Drága Skyler!
    Tegnak este, amikor cserét kértem tőled, elolvastam a fülszöveget, és szó szerinte elájultam. Nem terveztem, hogy most kommentet írok, de egyszerűen muszáj közölnöm, hogy az ötlet zseniális, és ha mindig olyan színvonalon írsz, mint ebben a töredékben, akkor engem örökre megnyertél olvasódnak, mert csodálatos.
    Tudom, rövid lett, de most szóhoz sem jutok... Lenyűgöző vagy!

    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Maffia!

      Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ennyire elnyerte a tetszésed a történet, remélem a későbbiekben sem okozok csalódást! :)

      Köszönöm a kedves szavaidat, nagyon jól estek!

      Puszil,
      Skyler

      Törlés